Gróf Teleki József (1790-1855)

Teleki József „a tudományokban egyesült két haza gyermekeként” 1790. okt. 24-én, 215 éve született Pesten. Szülei az erdélyi és magyarországi arisztokrácia tagjai: Teleki László és Teleki Mária. 1799-ig a család Kolozsvárott élt, ekkor költözött át Teleki László végleg Magyarországra.

Teleki József iskolai tanulmányait Kolozsvárott kezdte, a református kollégiumban. 1806-tól jogi tanulmányokat folytatott a pesti egyetemen. 1808-1810 között Pest megye aljegyzője volt, majd állami hivatalba lépett. 1810-től a Helytartótanácsnál fogalmazó, majd 1812-ben beiratkozott a göttingeni egyetemre. Kétévi tanulmány után nyugateurópai körutat tett Német-, Francia és Észak-Olaszországban, valamint Svájcban, Hollandiában, Angliában. Hazatérve ismét a Helytartótanács hivatalnoka lett. 1818-ban titkárként dolgozott. 1824-ben a királyi tábla bírája, 1827-ben csanádi, 1830-ban szabolcsi főispán. 1832-ben az udvari kancelláriai előadó tanácsosa lett. 1840-ben koronaőrré, 1842-ben Erdély kormányzójává nevezték ki. Ezt a tisztségét 1848. máj. 30-ig töltötte be, amikor az utolsó erdélyi rendi országgyűlésen kimondták Erdély és Magyarország unióját. Kormányzóként a polgári átalakulást sürgető ellenzéket támogatta. Mivel 1848 márciusában a bécsi udvar halogatta az erdélyi országgyűlés összehívását, Teleki saját hatáskörében – nem járva végig a törvényes utat – május 29-re meghirdette az országgyűlést. Ezt a lépését a kormányzat kénytelen volt jóváhagyni. A hozott törvényeket királyi jóváhagyás nélkül hirdette ki.

Állami közpályájával párhuzamosan, apja, Teleki László példáját követve, részt vállalt a református egyház világi irányításában. 1818-tól pesti egyházmegyei algondnok, 1824-től a tiszamelléki egyházkerület és a sárospataki főiskola főgondnoka, később könyvtárának gyarapítója. A szabadságharc bukása után politikai szerepet nem vállalt, de erkölcsileg és anyagilag is támogatta a résztvevőket.

Mostohaöccsét, a politikus és drámaíró Teleki Lászlót (1811-1861), akit 1851-ben a hadbíróság vagyonelkobzásra ítélt, élete végéig támogatta, és végrendeletében örököseit is erre kötelezte. 1855. febr. 15-én halt meg Pesten. Szirákon, a Teleki család sírboltjában temették el.